Prológus
Egy lány. Egy álom. Egy válóság. De vajon mi történik amikor az álom valósággá válik és te nem tudod megváltoztatni?

Üdvözöllek kedves Látogató!

Remélem tetszeni fog a blogom! És élvezni fogod az itt eltöltött időt!

A gif alatt található egy 'Prológus' gomb, értelem szerűen ott van a prológus.
A szöveg alatt van a 'pop up my cbox' itt található a chat!
Az egyes gomb alatt található a mostani blogom és a kettes alatt a szereplők.
A hármas pont rejti a blog előző történetét, ha érdekel.
A plusz jel alatt találhatóak a cseréim.
A '♣' jelre kattintva tudtok kommentelni.

P.s.: Ha a cseréim között voltál, vagy szeretnél oda kerülni írj a cboxba vagy a cassidykclare@gmail.com címre!

xx Cassidy

Pop up my Cbox

✿ ✽ ✿

Dance with me
1
2
3
✛



2. fejezet
♣ 2

 Sötétség. Mindenhol. Körbevesz. Megfolyt. Nincs hová menekülnöm. Sikítanék, de senki sem hallaná. Clarissa nyugodj meg. Ez csak álom. Csak álmodsz. Ki volt az? Ki szólt? Még életemben nem hallottam a hangját, ebben biztos vagyok, mégis valahogy annyira ismerős és megnyugtató.
Lebegek a semmi közepén. Van innen visszaút? Azt hiszem nincs. S mégis, ha lenne is nem tudom, hova kéne visszajutnom. Nem tudom ki vagyok. Nem emlékszem. Clarissa! Nem adhatod fel érted? Nem hagyhatsz itt minket. Tudom, hogy hallasz az istenért. Nem veszíthetlek el. Ki az a Clarissa? És mi ez a hely? Hol vagyok? Valaki segítsen vagy megőrülök…

ef

-          Kisasszony! Kérem kapcsolja be a biztonsági övét, hamarosan megkezdjük a leszállást!
Utálom a rémálmaim. Ha a légi utas kísérő nem ébreszt fel, kitudja mit talált volna még ki az agyam. Bár a jelenlegi helyzetemet tekintve ezt nem is csodálom. Ha a barátaim nem lennének, akkor én sem ülnék most a Brazíliába tartó járaton. Nekik köszönhetem, hogy valóra válik az egyik álmom. Forma 1-es zárófutam a padockból, vagy ahogy ők hívják ’backstageből’. Barátok. Akikről azt sem tudtam, hogy léteznek. Barátok, akik akkor bukkantak fel, amikor a legnagyobb szükségem volt rájuk. Barátok a múltból. Vagyis, hogy pontos legyek, csak egy barát a múltból. A többi csak azért van itt, mert a „főnökük” is jóban van velem, akkor nekik is muszáj, nem igaz? De ne szaladjunk ennyire előre…
Kezdjük az elején. Melissa halálát követően rettenetesen padlóra kerültem. Fél évem ott szenvedésből állt. Magamat hibáztattam, amiért meghalt. Nem voltam benne hibás, mégis. Megírtam ’A levelet’, ami soha nem került el a címzetthez. Mit is kezdhetett volna vele Sebastian? Maximum kidobja a kukába. Hiába fontosak neki a rajongók, ezt még ő sem vette volna komolyan.
S annak ellenére, hogy nem küldtem el a levelet, nem kértem segítséget senkitől, hogy lehetséges az, hogy még mindig itt vagyok? Egyszerű. Nem volt bátorságom megtenni. Nem akartam csalódást okozni. Nem akartam még egy okot adni az embereknek, amiért utálhatnak. Tehát még mindig itt vagyok.
Masonnel viszont a sors fura fintorának köszönhetően találkoztam újra. Sikerült Londonban úgy elesnem, hogy el is ájuljak és vajon ki talált meg? Igen, Mason. Mint egy rossz szerelmes sztoriban. ’ A herceg felbukkan, megmenti a hercegnőt és boldogan élnek, míg meg nem…’ lenne a sztori, ha nem rólam lenne szó. De rólam van szó. Szimpla barátok vagyunk és Mr. Country őhercegsége a fejébe vette, hogy kirángat a depressziómból, így hát most itt ülök a repülőn.
Meg is érkeztünk a jelenbe. Mint aki valamiféle kábulatból ébredt, úgy indultam el kifelé a repülőből. Még mindig nem akartam elhinni, hogy én, Clarissa Divine, egy egyszerű Milton Keynes-i lány a Red Bull Racing boxából fogom végignézni a futamot.
Ironikus nem? Pont annál a csapatnál sikerült ezt Masonnek elintéznie, ahol az a Sebastian Vettel versenyzik, akinek én megírtam azt a bizonyos levelet, ami most is itt lapul a táskámban és senki más nem tud róla rajtam kívül. 
Várjunk egy pillanatot, az addig oké, hogy valaki ki fog jönni elém, de hogy a halálba fogom én megtalálni ezen a hatalmas reptéren az illetőt? Remélem lesz nála valami tábla, vagy minimum Red Bullos csapatruha, bár azzal sem sokra megyek, hisz futamhétvége. Rajongók százai (ha nem ezrei) jönnek, és nem mehetek oda mindenkihez megkérdezni, hogy ő-e az. Szóval csak remélhetem, hogy könnyen felismerem
-          Clarissa Divine? – Na, ez gyorsabban ment, mint számítottam volna.
-          Igen? – kérdeztem, majd felé fordultam.
-          Engem küldtek önért, hogy vigyem a szállodájába. – eresztett el egy mosolyt.
-          Nem tegeződhetnénk? Szerintem idősebb vagy nálam és amúgy sem szeretem, ha magáznak.
-          Huh. Rendben, nekem is könnyebb így. Egyébként David vagyok, de ne lepődj meg, ha a csapatnál Lizinek fognak hívni. Ez egy elég fura és ciki történet. - túrt bele zavartan a hajába
-          Nagyon örülök David, hogy megismerhettelek. Lizi, most komolyan? – olyan szinten kaptam röhögő görcsöt ettől a Lizi névtől, hogy szegény szerintem legszívesebben sikítva futott volna el.
-          Garantálom, hogy az első dolguk lesz elmesélni ezt a fantasztikus sztorit. Szerintem már az egész paddock tud róla – vigyorgott zavartan. – Viszont induljunk a szállodába, mert nekem még a pályára is ki kell mennem utána.
-          Csak ön után uram.
-          Nem úgy van, hogy a hölgyeké az elsőbbség?
-          Elvileg de, de jelen pillanatban fogalmam sincs arról merre kéne mennem. – nevettem zavartan.
-          Mindent értek. – vigyorgott rám és elindult a kijárat felé, én meg szorosan mögötte követtem a bőröndjeimmel.