Prológus
Egy lány. Egy álom. Egy válóság. De vajon mi történik amikor az álom valósággá válik és te nem tudod megváltoztatni?

Üdvözöllek kedves Látogató!

Remélem tetszeni fog a blogom! És élvezni fogod az itt eltöltött időt!

A gif alatt található egy 'Prológus' gomb, értelem szerűen ott van a prológus.
A szöveg alatt van a 'pop up my cbox' itt található a chat!
Az egyes gomb alatt található a mostani blogom és a kettes alatt a szereplők.
A hármas pont rejti a blog előző történetét, ha érdekel.
A plusz jel alatt találhatóak a cseréim.
A '♣' jelre kattintva tudtok kommentelni.

P.s.: Ha a cseréim között voltál, vagy szeretnél oda kerülni írj a cboxba vagy a cassidykclare@gmail.com címre!

xx Cassidy

Pop up my Cbox

✿ ✽ ✿

Dance with me
1
2
3
✛



8. fejezet
♣ 0

Sziasztok! 
Itt lenne a következő rész :) Valamint egy kérés is: ha olvasod a blogot, akkor csak ha egy két szavas kommentet tudsz megengedni magadnak, akkor csak annyit, de komizzatok. Légyszives.

xx
Cassidy


Ha kiállsz magadért, bárhol, bármire, bárkinél képes vagy. Lehet, hogy nem teljesen igaz ez, de nekem bejött. Jack igaz ordítozva, csapkodva, de belement abba, hogy munkát keressek, és most itt vagyok a Force India központjában, az egyetlen helyen, ahol a nulla képesítésemmel behívtak állásinterjúra. Bár ez nem teljesen igaz. Vannak különféle tanfolyam papírjaim, de az a mai világban mit sem számít.
-          Jó napot! Tudok valamiben segíteni? – kérdezte a titkárnő, ahogy beléptem az épületbe, azt hiszem sütött rólam a félelem. Féltem és nem csak az állásinterjútól. Nico előtt le kell tagadnom saját magam és félek, hogy mi lesz akkor, ha összefutunk és le is tagadom a kilétem, mégis valaki elmondja neki… Akkor elvesztem örökre.
-          Jó napot! Dr. Vijay Malliyahoz jöttem állásinterjúra, meg tudná mondani merre találom az irodáját?
-          A második emeleten a balszárnyban.
-          Köszönöm!
-          Hölgyem, várjon egy pillanatot, szabad megkérdeznem a nevét? Felszólnék Dr. Malliya irodájába, hogy megérkezett.
-          Clarissa Divine és köszönöm szépen még egyszer! Viszlát!
-          Viszlát!
Az irányadásnak megfelelően elindultam Dr. Malliyahoz, vigyázva arra, hogy nehogy bárki megláthassa az arcom, mert mi van akkor, ha Nico mellett is elmegyek? Nagy igyekezetemben sikeresen nekimentem valakinek, ilyen az én szerencsém. Bár ha tipikus Clarissa eset lenne, akkor most Niconak mentem neki, de remélem, hogy nem így van. Nagyon remélem.
-          Lizi?! – Hallottam meg egy meglehetősen meglepett, de mindemellett ismerős felkiáltást.
-          Aaron? Te? Itt? Mégis hogy a fenébe? Tudtommal, te nem szeretted a forma 1-et soha és főleg nem dolgoznál apud riválisánál!
-          Kicsi Lizi, változtak az idők és ezzel együtt mindannyian változunk. Sok minden történt az elmúlt időben. Sok minden fordult rosszabbra és kezdenek kilátástalan helyzetbe kerülni.
-          Mondjuk a testvéred. – motyogtam magam elé. Utólag jutott eszembe, hogy ezt talán nem kellett volna és csak reménykedhettem, hogy nem hallotta meg.
-          Mondtál valamit?
-          Semmi fontosat, csak hogy nem értem ezt az egészet… Tudunk valamikor találkozni? – talán itt a lehetőség, hogy találjak valakit, aki segít – Elmesélhetnéd, hogy mi történt veled Mel halála óta. – Ahogy ránéztem, tudtam, hogy nem szabadott volna megemlítenem Melissát, ő még nincs túl rajta.
-          Majd… még meglátom. Jó volt veled találkozni Lizi.
-          Veled is Aaron, remélem meg tudjuk ejteni azt a beszélgetést. Mindkettőnknek jót tenne – néztem rá sokatmondóan.
-          Apropó, jut eszembe mit keresel itt? – fordult hirtelen vissza.
-          Állásinterjú.
-          Óó, hát sok sikert, remélem munkatársak leszünk. – kacsintott rám – Ó és ne félj Vijaytől ő csak akkor esz meg vacsorára, ha elrontasz valamit, vagy ha késel, egyébként mindenkit imád. Egy kalappal!
-          Kösz, te őrült, ezzel most megnyugtattál! – vicsorogtam a távolodó alakja után. Ha ezt most valaki látta volna, biztos nem néz normálisnak minket

ef

-          Jó napot kívánok! Minden bizonnyal Ön Clarissa Divine, kérem, foglaljon helyet!
-          Jó napot Önnek is Dr. Malliya, igen én vagyok Clarissa. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy esélyem van egy ilyen csapatnál dolgozni! – jó első benyomás Clarissa,az kincset ér. szedd elő az udvarias éned.
-          Kérem, szólítson Vijaynek, a Dr. Malliyahoz még nem érzem elég öregnek magam! – kacsintott rám. Már most szimpatikus.
-          Rendben, Vijay. – mosolyogtam rá.
Az állásinterjú sajnos nem járt sikerrel, mivel időközben találtak egy megfelelőbb embert a posztra. De Vijay megígérte, hogy ha bármilyen, számomra ideális hely megüresedne, engem fog elsőként keresni. Szóval mégsem jöttem teljesen feleslegesen.
-          Caroline! Értsd már meg, hogy teljesen hidegen hagy a magyarázkodásod! Felfognád végre, hogy ennek itt és most örökre vége?!? – mi ez?Életemben nem gondoltam volna, hogy valaha így hallom Nicolast ordítozni. Mi történt?
-          Nico, kérlek ha…
-          EZEN NINCS MIT MEGHALLGATNI. MAGYARÁZNI MEG NEM KELL SEMMIT! A KÉT SZEMEMMEL LÁTTAM MI TÖRTÉNT! – Jézusom. Itt még ki fog törni a harmadik világháború, gondoltam miközben egyre közelebb kerültem a veszekedés központjához, ha akartam volna, se tudtam volna elkerülni őket, mert csak ezt az egy utat ismertem kifelé az épületből. A következő pillanatban a szemem elé tárult egy bőgő, rimánkodó Caroline és egy síkideg Nico, valamint a sarokban csendesen megbújó Sergio. Mi a fene folyik itt?
-          Nico, legalább hallgasd meg! – szólt ekkor közbe az eddigi csendes harmadik.
-          Perez, te csak ne mondd meg nekem, mit csináljak és mit ne. Örülj neki, hogy még az összes fogad a helyén van ezek után.
-          Haver…
-          Tudod ki a haver neked. Legyetek boldogok együtt, csak engem hagyjatok ki ebből az egészből. Megérdemlitek egymást.  Tudod Caroline, tőled nem vártam volna ezt. – vágta még hozzájuk Nico, majd elrobogott a garázsok irányába.
 Pontosan tudtam, mire készül, hisz én is ugyanezt csináltam anno, de a csodának köszönhetően éltem túl. Utol kell érnem őt. Ekkor már rohantam. Nem érdekelt, hogy Sergio és Caroline hülyének néz, nekem csak az lebegett a szemem előtt, hogy meg kell Nicot állítanom, szóval ezért volt rossz előérzetem a napokban. Mintha valami rejtélyes kapocs fűzne hozzá, pont mint Melissahoz és ami a pláne az egészben, hogy a Melissa és a köztem lévő kötelék az ő halálával sem tűnt el. Ahhoz túl erős volt a barátságunk, de Nico, ő más. Hozzá más módon fűznek ugyanolyan szálak, mint Melissahoz.
-          Nico! Állj meg! Ne csinálj őrültséget! – kiáltottam oda neki, amikor leértem a garázsba, mert tudtam, hogy úgysem érek oda hozzá időben. Csak remélhettem, hogy meghallja, de sajnos imáim ezúttal nem találtak meghallgatásra odafent.
Mit tegyek? Mit tegyek?!? Melissa segíts! Zakatolt az agyam egyre, ahogy Nico időközben elindult kocsija és a kijárat közötti rész felé rohantam, mint az őrült. Valami elmebeteg ötlettől vezérelve kiugrottam a kocsija elé, szerencsétlen gyerek csak a jó reflexeinek köszönhette, hogy még azelőtt megállt, hogy az autó nekem jöhetett volna, bár még az is jobb lett volna, mintha most elmegy.