Prológus
Egy lány. Egy álom. Egy válóság. De vajon mi történik amikor az álom valósággá válik és te nem tudod megváltoztatni?

Üdvözöllek kedves Látogató!

Remélem tetszeni fog a blogom! És élvezni fogod az itt eltöltött időt!

A gif alatt található egy 'Prológus' gomb, értelem szerűen ott van a prológus.
A szöveg alatt van a 'pop up my cbox' itt található a chat!
Az egyes gomb alatt található a mostani blogom és a kettes alatt a szereplők.
A hármas pont rejti a blog előző történetét, ha érdekel.
A plusz jel alatt találhatóak a cseréim.
A '♣' jelre kattintva tudtok kommentelni.

P.s.: Ha a cseréim között voltál, vagy szeretnél oda kerülni írj a cboxba vagy a cassidykclare@gmail.com címre!

xx Cassidy

Pop up my Cbox

✿ ✽ ✿

Dance with me
1
2
3
✛



6.fejezet
♣ 0

-     Clarissa, nem adod fel! Vagy seggbe kell rúgjalak? Úristen, mikor lettél te ilyen akarat gyenge? Ez nem te vagy. TÉRJ MÁR ÉSZHEZ. EZ AZ IDIÓTA KÖCSÖG NEM IRÁNYÍTHAT TÉGED. Ha oda kell mennem, azt nem köszönöd meg.
-     Melissa, a sza…
-     SZAROM LE AZOKAT A KICSESZETT SZABÁLYAITOKAT, HA EGYSZER A BARÁTNŐMMEL GÁZ VAN! VILÁGOS VOLTAM?!
-     Ezzel a…
-     Tudom mit kockáztatok. Jó? Látod Clarissa milyen szemetek itt fent… És még ők a jók. Cöh.
Melissa? Hogy a fenébe? Ez nem lehet igaz, pedig a hang az övé. Képzelődöm, biztosan képzelődöm. Az agyamra ment ez a három hónap szenvedés. Vajon hányan néznek hülyének? Van vagy 24°C, én meg hosszú ujjúban és melegítőnadrágban mászkálok, hogy rejtve maradjanak a nyomok. A kezem és a sérüléseim. Három hónap alatt kész roncs lettem. Az orvosom totál ki van akadva az eredményektől. Egyre jobban romlik az állapotom. A rosszullétek egyre gyakoribbak, ha így folytatom, nem sokáig húzom már, de megéri, mert megvédtem őket.
Elfelejtem lassan, hogy mi az a szeretet. De valahol nagyon mélyen talán még rejtőzik egy szikrája. Hiányoznak. Mason totál ki van akadva, hogy miért nem jelentkezem és még Sebastian is keresett. Félek, rettegek attól, hogy megtalálnak. Mit tenne velük Ő? Most is követ, vagy követtet valakivel. Az összes ruhám be van nyomkövetőzve. Meg van róla győződve, hogy nem tudok ezekről a dolgairól. Hát rettenetesen téved. Csak ne félnék tőle ennyire..,
-          Clarissa? – szólt ekkor egy furcsán ismerős hang utánam.
-          Játszd azt, hogy nem te vagy! Nem ismerhet fel senki. – suttogtam magam elé, miközben lehajtott fejjel igyekeztem minél gyorsabban eltűnni.
-          Clarissa, tudom, hogy te vagy az, ne játszd a hülyét, a süketet, az értetlent könyörgöm. – szólalt meg a hátam mögött az előző hang, miközben a tulajdonosa megfogta a kezem és maga felé fordított. Abban az érintésben benne volt minden, ami az elmúlt három hónapban hiányzott az életemből. CLARISSA! Nem szabad meggyengülnöd! Nem veheti észre, hogy baj van. Akkor semmit sem ért az elmúlt időszak.
-          És mi van akkor, ha én vagyok Clarissa?
-          Ez nem te vagy. Mi történt veled? – kitartás. El tudod rettenteni.
-          Honnan tudod, hogy ki vagyok és főleg, hogy milyen? Ne röhögtess légy szíves, és ha megbocsájtasz, dolgom van- hagytam faképnél, miközben tudtam, hogy a következő saroknál már bőgni fogok. Miért csesz ki velem ennyire az élet? Meg akarnám védeni, erre nem belefutok? Meddig kell ezt még folytatnom? Mikor lesz elég neki a szenvedésem? Vagy mikor adom én fel?
-          Szép munka volt! – ilyenkor úgy tudnám pofán baszni, de nem lehet – Legközelebb is ugyanilyen profin koptasd le őket! – suttogta a fülembe, miközben én a sírás ellen harcoltam.

ef

Zokogok. Újra. Már magam sem tudom, miért sírok. A szenvedésem miatt? Az már rég nem érdekel. A tegnapi találkozás miatt? Azt már kibőgtem magamból, azt hiszem. A szeretet hiánya miatt? Alig volt életem során igazi szeretetben részem. Talán azért, amit az érintése elindított bennem? Ez látszik a legvalószínűbbnek, de ebből soha, semmi nem lehet. Ő boldog a barátnőjével, nekem pedig meg kell védenem őket. Akár az életemet is feláldozva, mert ha így folytatom, nem sokáig húzom már. A betegség elhatalmasodik rajtam. A csont és bőr kifejezés is lassan túlzás lesz rám nézve. Mindez ki miatt?
      Ordítanék, de nem szabad. Meghallja, és akkor újra kikötök a kórházban, újra adhatom be az „anorexiás vagyok és legurultam a lépcsőn” szöveget, vagy találhatok ki valami új bénázást… Elegem van. Ha csendben meghúzom magam, akkor nem bánt, talán.
      Könnyem már alig maradt és lassan már a kezem felemelése is hatalmas erőfeszítésbe kerül. Haldoklom, nem tudom, mennyi lehet hátra, de megváltás lesz végre itt hagyni ezt a világot.
KOPP. Mintha valami az ablaknak vágódott volna. Az nem lehet. Ha ő megtudná, hogy valaki itt járt. Képzelődök. KOPP. Újra az a hang. Legyen csak a képzeletem szüleménye, könyörgöm. Ha tényleg van a ház előtt valaki, se ő, se én nem éljük túl. KOPP. KOPP. KOPP. Ezt nem képzelhetem. Valaki van itt. Kérlek, tűnj el, mielőtt Ő észrevenne. Kérlek.
Öt perce nincs több kopogás. Talán elment. Óvatosan odamegyek az ablakhoz és a két sötétítőfüggöny által hagyott résen át kilesek az utcára. Senki sincs már ott, viszont a postaládában van valami. Mielőtt Ő hazaér, ki kell azt onnan szednem. Így gyorsan lerohantam a lépcsőn, és úgy ahogy voltam – pizsamában, mamuszban – kirontottam a házból, kivettem a postaláda tartalmát és spuriztam is vissza, mielőtt valaki észrevesz. A levélen semmi címzés, vagy feladó nem szerepelt. Az dobhatta be, aki az ablakomat dobálta.

Clarissa!

Tudom, hogy valami van. Azóta, amióta elmentél az évadzáróról nem hagy nyugodni a gondolat, hogy bajod esett. Tegnap bebizonyosodott, hogy igazam volt. Az nem te voltál, akivel tegnap találkoztam, tudom. Azóta azon gondolkodok, hogy mi változott meg rajtad, azon kívül, hogy rettenetesen lefogytál. (Miért kínzod magad?) Aztán, ahogy visszaemlékeztem az első találkozásunkra egyszerre beugrott. A szemed. Hiába próbáltad eladni a bunkó parasztot, a szemed közben segítségért kiáltott. Hiába tagadnád, a szemed elárulta, hogy baj van. Méghozzá nagy. Hagyd, hogy segítsek, kérlek. Bármi is az, ketten megoldjuk. Furán hangzik, igaz? Hidd el, nekem is az volt, de késztetést érzek arra, hogy segítsek. Bármi áron.

                                   Valaki, aki aggódik érted

P. s. : Tudom, hogy tisztában vagy azzal, ki vagyok, de napra pontosan 3 hónapja mentettél meg, ugyanezzel az aláírással, hátha neked is szerencsét hoz.


Honnan tudta meg a címem? s egyáltalán miért foglalkozik velem?Mintha szét akarnék belülről szakadni, mintha valami mélyen ébredne bennem. Mi ez az érzés? Tévedtem volna, amikor azt hittem, hogy az a legjobb neki, ha távol tartom magam tőle és inkább Jackkel tartok? Már ez a levele anny erőt adott, hogy 5 év után először ki tudtam mondani az Ő nevét, ha csak magamban is. Mi történik? Melissa, segíts!