Prológus
Egy lány. Egy álom. Egy válóság. De vajon mi történik amikor az álom valósággá válik és te nem tudod megváltoztatni?

Üdvözöllek kedves Látogató!

Remélem tetszeni fog a blogom! És élvezni fogod az itt eltöltött időt!

A gif alatt található egy 'Prológus' gomb, értelem szerűen ott van a prológus.
A szöveg alatt van a 'pop up my cbox' itt található a chat!
Az egyes gomb alatt található a mostani blogom és a kettes alatt a szereplők.
A hármas pont rejti a blog előző történetét, ha érdekel.
A plusz jel alatt találhatóak a cseréim.
A '♣' jelre kattintva tudtok kommentelni.

P.s.: Ha a cseréim között voltál, vagy szeretnél oda kerülni írj a cboxba vagy a cassidykclare@gmail.com címre!

xx Cassidy

Pop up my Cbox

✿ ✽ ✿

Dance with me
1
2
3
✛



9.fejezet
♣ 0

Sziasztok!
Itt az újabb fejezet, remélem tetszik!
Jó olvasást!

 xx
Cassidy

Nem akarok emlékezni. Hagyjatok békén. Én nem ezt akartam. Sajnálok mindent. De kérlek, hagyjatok itt. Az álomvilágomban könnyebb. Itt nem fáj. Valós emlékek nélkül, de boldog vagyok, vagyis viszonylag jól. HÁT NEM ÉRTITEK? – ordítottam magamban, az autó mögött feltűnő három alaknak. Az emlékek pedig mázsás súllyal szakadtak a vállamra. Ordítani tudtam volna a fájdalomtól, amely egyik pillanatról a másikra felbukkant a mellkasomban. Hallottam, hogy valaki szólítgat, de egy emlék magába szippantott.



  • Clarissa! Ne csináld már ezt! Nico is ott lesz, gyere már el, jó móka lesz, hidd el! – könyörgött Mel, már lassan fél órája és az én idegeim kezdték feladni a szolgálatot.
  • Melissa, értsd már meg, hogy nem akarok menni! Pontosan tudod, hogy el akarom kerülni Nicot! Csak fájdalmat okoznánk egymásnak.
  • Ez nem kifogás!
  • És az már kielégítene, hogy van egy olyan érzésem, hogy ha elmegyünk a koncertre azt nem éljük túl? – vágtam a fejéhez, talán túl hevesen is – Ezt a koncertet ki kéne hagynunk. – váltottam kedvesebb hangnemre.
  • Persze, ha a te kedvenc bandádról lenne szó, akkor nem lenne rossz előérzeted mi? –ordította a képembe. Amennyire ártatlannak tűnik, pontosan annyira tudja, hogy mivel tud tőrt döfni a szívembe. –Csak nekem akarsz keresztbe tenni. Azt is ellenezted, hogy Jeffel összejöjjek és sikeresen elüldözted mellőlem! Te élvezed, ha összetörhetsz. Majd Jack eljön helyetted, te kis senki. – Szavai úgy fúródtak a szívembe, mintha ezer tőrt forgattak volna benne. Fájt. De tudtam, hogy nem mutathatom ki, mert az csak egy lapát szén lenne az amúgy is égő tűzre.
  • Nem erről van szó. Ha egyszer meghallgattál volna az utóbbi időben Mel, ha nem az újdonsült barátaid álltak volna előttem, talán értenéd. – az eszmefuttatásomat egy halk kopogás zavarta meg, valamint az, hogy Mel mit sem törődve azzal, hogy én hozzá beszéltem, hátat fordított és elindult felfelé a lépcsőn. – Majd én kinyitom az ajtót, te csak menj és készülődj a drága kis koncertedre, de ha valami történik, előre szólok, hogy én megmondtam! –kiáltottam még gunyorosan a lépcsőn felfelé igyekvő barátnőm után, miközben kinyitottam az ajtót, ahol legnagyobb megdöbbenésemre Nicoval találtam szemben magam.
  • Újabb vita? - kérdezte köszönés helyett.
  • Csak a szokásos – mondtam, egy vállrándítással vegyítve, miközben félreálltam az útból, hogy be tudjon jönni.
  • Jeff és a többi? Még mindig nem heverte ki?
  • Most éppen az a téma, hogy csak azért van rossz előérzetem, mert az ő kedvenc bandája lép fel. – mondtam és csak utána döbbentem rá, hogy mit is mondtam, amikor már túl késő volt, mert pontosan tudtam, hogy ő hisz a megérzéseimben. – Viszont, ha nem haragszol, én elmennék aludni, te csak várd meg itt Melissát. – fordítottam hátat Niconak és indultam volna fel az emeletre.
  • Miféle rossz előérzet? És mi az, hogy nem jössz a koncertre? – Ragadta meg a kezem és rántott vissza maga elé, amelynek hatására villámok kezdtek cikázni a testemben. Miért nem tudok túllépni rajta? Úgysem lehet ennek jó vége, csak magamat teszem tönkre.
  • Lényegtelen – próbáltam menteni a menthetőt, nem sok sikerrel, mert a szemem nyitott könyv volt neki, attól a pillanattól kezdve, ahogy megismerkedtünk, nem csoda, hogy alig több mint egy év alatt így kiismertük egymást.
  • Tudom, hogy nem lényegtelen. Itthon maradok veled és ezt megbeszéljük. Nem nyitok erről vitát! – tette még hozzá, amikor látta, hogy ellenkezni próbálnék. – Uhh, ez egy kicsit nyálasra sikerült – húzta el a száját félig nevetve, miután befejezte a mondandóját.
  • Rosszabb vagy, mint a szőke herceg fehér lovon. – böktem oldalba.
  • Aúú ez az egóm volt! – nyafogott a sértett.
  • Én csak az igazat mondtam! – vigyorogtam rá, ám a következő pillanatba egy jól ismert hang szakított félbe. Aki egykor megnyugtatott, most viszont sorozatos fájdalmat okoz, szóval frissen jött jókedvem elég rövid életűnek bizonyult.
  • Anya, Apa elmentem! Hajnali egyig ne várjatok! – kiáltotta az előbb említett személy arrafelé, amerre a szüleit sejtette, majd a konyha felé fordulva folytatta - Nico, indulhatunk!
  • Menj már! – próbáltam ellökődni Melissa irányába, de ő egyre jobban magához húzott, így gátolva meg a próbálkozásaimat.
  • Megmondtam, hogy itt maradok, mert látom rajtad, hogy szükséged van valakire, akinek kiöntheted a lelked – mormogta a hajamba, amelynek hatására a szívem tízszeres sebességgel kezdett el dobogni. –Mégsem megyek Mel! Itt maradok Clarissával, te csak menj, a többiek a kocsiban várnak! – kiáltotta oda állítólagos barátnőmnek.
  • Látom téged is meggyőzött ez az álnok kígyó. - Nézett be még a konyhaajtón egy gonosz vigyor kíséretében (Bár láttam a döbbenetet a szemében, amikor meglátta, hogy Nico majd’ megfojt, úgy szorít magához a derekamnál fogva, hogy ne tudjam lökdösni), mielőtt egy hatalmas ajtócsapódás kíséretében távozott volna a lakásból.
Egy jó tíz percig döbbent csend uralkodott közöttünk. Miután Melissa távozott, egyszerűen egyikünk sem jutott szóhoz, bár nem is kellettek szavak, anélkül is tudtuk mire gondol a másik.
  • Karen! Nicoval átmennénk a házunkba (mármint, nem Nicoval közös ház, hanem ahol anyuval régen laktunk, mivel ikerházról volt szó). – szólaltam meg miután elmúlt a döbbenetem, mert tudtam, hogy ott sokkal nyugodtabb körülmények között beszélhetünk.
  • Nyugodtan menjetek csak! Bármire szükségetek lenne, csak szóljatok!
  • Köszönjük! – ezúttal Nico kiabált bele a ház alapból csendes légterébe.



Egy jó másfél órás lelkizős beszélgetés után mindketten voltunk annyira kimerültek, hogy egymás mellett ülve álomba merüljünk (az egymás vállán alvást már tökélyre fejlesztettük). Ennyit arról, hogy elkerülöm.
Hajnali egy magasságában arra ébredtünk, hogy Karen kétségbeesetten rázogat minket. Tudtam, hogy a megérzésem valóra vált. Éreztem, hogy baj lesz belőle, de megint nem tettem semmit, megint rajtam múlt egy emberélet. Egy utolsó aljas gyilkos vagyok.
  • Jack meghalt. A többiek kórházban vannak, de úgy tűnik már túl vannak az életveszélyen – suttogta maga elé Karen, rólam pedig mintha egy mázsás súly szakadt volna le. Természetesen fájt, hogy Jacknek meg kellet halnia, de rettenetesen örültem, hogy végre egyszer félig csődöt mondott a megérzésem és nem Mel halt meg.



  • Clarissa! Mi a fene van veled? Könyörgöm, mondj valamit! – rántott vissza egy hang a valóságba. Éreztem, ahogy a könnycseppek végigfolynak az arcomon, így nem csodáltam, hogy ennyire aggódik értem az a valaki.
  • Lizi! Csajszi, ne csináld ezt velünk! – hallottam meg egy másik hangot is, miközben lassan kinyitottam a szemem.
  • Emlékszem. Mindenre. Az egész az én hibám volt. Miattam halt meg. – abban a pillanatban, ahogy ezt kimondtam két döbbent szempárral találtam szemben magam, majd az ezt követő pillanatban biztonságot jelentő ölelő karok között voltam.
  • Ezt nagyon gyorsan elfelejted Clarissa!
Ez a hangsúly. Így csak egyvalaki mondta a nevemet, de az nem lehet, nem lehet ő az. Vagy mégis? Hisz Nico álma volt mindig is a Forma 1, sőt még a vezetéknév is stimmel. Elmélkedtem, miközben felemeltem a fejem és szembetaláltam magam azzal a gyönyörű kék szempárral. Tényleg ő volt az, korábban miért nem ismertem fel? Miért tűnt el az ő emléke is? De talán van még egy esélyünk. Ez most olyan „szőkehercegfehérlovon” érzést keltett bennem, rosszabb vagyok néha, mint egy spanyol szappanopera kapcsolatépítés terén.