Prológus
Egy lány. Egy álom. Egy válóság. De vajon mi történik amikor az álom valósággá válik és te nem tudod megváltoztatni?

Üdvözöllek kedves Látogató!

Remélem tetszeni fog a blogom! És élvezni fogod az itt eltöltött időt!

A gif alatt található egy 'Prológus' gomb, értelem szerűen ott van a prológus.
A szöveg alatt van a 'pop up my cbox' itt található a chat!
Az egyes gomb alatt található a mostani blogom és a kettes alatt a szereplők.
A hármas pont rejti a blog előző történetét, ha érdekel.
A plusz jel alatt találhatóak a cseréim.
A '♣' jelre kattintva tudtok kommentelni.

P.s.: Ha a cseréim között voltál, vagy szeretnél oda kerülni írj a cboxba vagy a cassidykclare@gmail.com címre!

xx Cassidy

Pop up my Cbox

✿ ✽ ✿

Dance with me
1
2
3
✛



3. fejezet
♣ 1

Ahogy megkaptam a szobámat, első dolgom volt lefürdeni és valami alvós cuccot előbányászni. Egy fehér rövidnadrágra és a kedvenc pólómra esett a választásom, aminek az elején egy papagáj volt, és vagy kétszer belefértem, csak ezután néztem körül a szobában.
Láttatok már tökéletes hotelszobát? Szorozzátok meg kettővel, akkor talán a közelébe juttok annak a szobának, amit a Red Bull foglalt nekem. Ne kérdezzétek, hogy Mason ezt, hogy intézte el, de mindent a Red Bull áll. A repülőjegyet, mindent.
A szoba egyik fala tiszta üveg volt és a kilátás valami meseszép. A szobában minden, amit csak el tudsz képzelni, mahagóniból volt, de ettől nem lett sötét hangulata, sőt, ez tette otthonossá. A huzat és a dekoráció a lila és a vajszín ezer árnyalatában tündökölt. Egyszerűen tökéletes volt. A fürdőben egy óriás kád (két ember minimum elfér benne) meg egy extra funkciós zuhanykabin kapott helyet. Majdnem hanyatt vágódtam, amikor megláttam.
Vagy Masonnak vannak rohadt jó kapcsolatai, vagy rossz szobába küldtek, esetleg még a repülőn ülök és álmodom ezt az egészet.
-          Valaki csípjen meg, különben nem hiszem el, hogy álmodok – suttogtam magam elé, a következő pillanatban sikítva dőltem hanyatt az ágyra. Na, most már mindenki tudja, hogy Clarissa megérkezett. Hatalmas tapsot magamnak.
Már csak azt kéne kiderítenem, hogy miért két ágyas mini lakosztályt kaptam... Bár,
David említett valami olyasmit, hogy Vettel kint akar aludni a szerelőivel a pályán és a fejesek nem tudták lebeszélni róla, de valószínűleg a szerelői, ha kell a szállodáig rugdossák és belekötözik egy ágyba, ezért biztos, ami biztos béreltek neki is egy szobát. Az már túlságosan álomszerű lenne, ha ez az indok. Akkora mázlista úgysem vagyok, ilyen csak a rossz szerelmes sztorikban történik meg, de mint tudjuk rám ezek nagyon nem igazak. Egyébként sem tennék tönkre egy boldog párkapcsolatot, Sebastian és Hanna kapcsolata pedig pontosan ilyen.
      „Álmodj. Azt szabad. Abban senki nem tud korlátozni. Keresd meg azokat, akiket elvesztettél, lelj békére karjaikba. Találd meg azokat, akik a boldogságodat jelentik. Aludj. Minden okkal történik. Tudom, higgy nekem.”
      Melissa?!? Ezt meg hogy? Nem értem. Ő meghalt. Mégis az előbb az ő hangját halottam. Ezer év múlva is megismerném. Kezdek megőrülni?
      „Clarissa. Nem vagy őrült. Neked volt igazad végig a…” „MELISSA! Ismered a szabályokat!” „Most mennem kell, de tudd, hogy akkor is ott vagyok veled, amikor nem is hinnéd.”
      MELISSA! Miben volt igazam? Mi ez az egész? Álmodom. Biztosan. Ellenkező esetben megőrültem. Szép kilátások.
      A gondolkodásomat (vagy álmomat?) kopogás szakította félbe. Ki lehet az, este fél tizenkettőkor? Valami baj van az agyában, az biztos.
      Abban a pillanatban, ahogy kinyitottam az ajtót, az állam a földön landolt szerintem. Szerencsétlen srác, szerintem attól retteget, hogy a következő pillanatban a nyakába ugrok.
-          Csípj meg! – nyújtottam előre a kezem, amibe ő a kérésem szerint belecsípett, de közben elég érdekes fejet vágott.
-          Nem álmodsz ezek szerint.
-          Ja. Úgy látszik, komolyan Sebastian Vettel áll az ajtómban egy bőrönddel a kezében. – Ez is az év megállapítása volt édes lányom.
-          Bocsi, nem akarok tolakodónak tűnni, vagy valami, de bemehetnénk?
-          Te be akarsz jönni…
-          Elvileg ez a két ágyas szoba, nem? – szakított félbe
-          Hú, basszus, bocsi. Totál kiment a fejemből. Gyere be! – álltam félre az útból és vágtam magam fejbe tök véletlen - Repültél vagy magadtól jöttél?
-          Ezt most értenem kéne?
-          David mondta, hogy vagy kiharcolod, hogy a pályán aludhass, vagy úgy döntesz, hogy mégis szállodában alszol, vagy a szerelőid rúgnak úgy seggbe, hogy a szállodáig repülsz. Szóval melyik? – vigyorogtam Sebastianra, akin láttam, hogy megértette a dolgot.
-          Hát félútig repültem, utána meg jöttem magamtól. – Ment bele ő is a játékba. – Jut eszembe, küldtek neked egy levelet.
-          MUTIIIII! IMÁDOM A LEVELEKET! – téptem ki majdnem szegény gyerek kezéből a papírdarabot.
-          Még a végén elfut előled.
-          Azt próbálja meg, akkor ő lesz a vacsorám. Na felolvassam, vagy nem vagy kíváncsi rá?
-          Olvasd fel.
-          Szóval… khm… Kedves Clarissa! Amint Sebastian odaért és odaadta ezt a levelet zavard el fürdeni, és ha kell, kötözd oda az ágyhoz, mert ha nem alszik eleget, ember legyen a talpán, aki reggel kiszedi az ágyból. Reggel pedig hat körül rugdosd ki az ágyból, akár szó szerint is, ha szükséges, mert ha nem ér ide időben a főnök leszedi a fejünket. Üdvözlettel: Heikki Huovinen.
-          Öt éves gyereknek nézek ki? Őszintén. – vágott Seb eléggé sértődött fejet.
-          Őőőőő. Igen!
-          Na kösz.
-          Magas labda volt. – vigyorogtam rá.
-          Akkor is szíven ütött!
-          Húzz fürdeni, vagy berugdoslak a fürdőbe és rád zárom az ajtót. – néztem rá a tőlem telhető legszigorúbban, de ez nem nagyon jött össze, mert akkorát ásítottam, hogy a szám majdnem szétrepedt
-          Lepakolhatok?
-          Pakolj, viszont én húzok aludni, mert egy mirelit csigának több energiája van és lassan az iq-ja is magasabb lesz, mint nekem. Jó éjszakát!
-          Jó éjszakát!

Nem tudom, hogy mikor aludtam el. Az ágy felé menet, vagy abban a pillanatban, ahogy a fejem a párnához ért, de azt tudom, hogy hogy ébredtem és miért…