Prológus
Egy lány. Egy álom. Egy válóság. De vajon mi történik amikor az álom valósággá válik és te nem tudod megváltoztatni?

Üdvözöllek kedves Látogató!

Remélem tetszeni fog a blogom! És élvezni fogod az itt eltöltött időt!

A gif alatt található egy 'Prológus' gomb, értelem szerűen ott van a prológus.
A szöveg alatt van a 'pop up my cbox' itt található a chat!
Az egyes gomb alatt található a mostani blogom és a kettes alatt a szereplők.
A hármas pont rejti a blog előző történetét, ha érdekel.
A plusz jel alatt találhatóak a cseréim.
A '♣' jelre kattintva tudtok kommentelni.

P.s.: Ha a cseréim között voltál, vagy szeretnél oda kerülni írj a cboxba vagy a cassidykclare@gmail.com címre!

xx Cassidy

Pop up my Cbox

✿ ✽ ✿

Dance with me
1
2
3
✛



7.fejezet
♣ 0

Egy kicsit hosszabb kihagyás után, nem olyan hosszú fejezettel, de itt vagyok! :) A véleményeteket sok szeretettel várom :)

 xx
Cassidy

4 hónap. Hosszú idő, főleg ha közben szenvedsz. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben
fordítottam el otthonom ajtajában a kulcsot. Egy hétvégére, amíg Ő 'tárgyal' valami kis útszélivel, végre hazatérhettem. Bár ami a biztonságos otthont jelentette egykor, az is elvesztette a varázsát. A rettegés minden más érzést képes elnyomni.
      Jogosan vágná azt sok ember a fejemhez, hogy mégis miért vagyok még együtt vele, ha ennyire pocsék az életem. Nagyon egyszerű. Félek, mert ugyan engem nem bántana, viszont a szeretteim életét tenné tönkre. Pontosan tudja, hogy azzal tudja a legnagyobb fájdalmat okozni.
      Talán beszélnem kéne Masonnel, hátha ő képes segíteni. A szemébe képtelen vagyok belenézni. Akkor mégis hogy? Levél. Lassan többet kommunikálok így, de ez a legegyszerűbb módja, hogy érintkezzek a környezetemmel, de közben ne vegyék észre, hogy baj van. Vagy fel is hívhatnám, ha levelet küldenék, gyanakodna. Ha idehívom és csak egy levél lesz itt az meg még feltűnőbb, de úgyis megtudja, hogy mi a helyzet szóval teljesen lényegtelen, melyik lesz.
-          CLARISSA MÉGIS HOGY A JÓ ÉDESGYÖKÉRBE GONDOLTAD, HOGY 4 HÓNAPIG EGY KIBASZOTT ÉLETJELET SE KÜLDESZ? TE SZENTIMENTÁLIS TÖRPE. – üvöltött bele Mason a telefonba, én meg majd’ két méterre tartottam a telefont a fülemtől, hogy ne süketüljek meg.
-          Nem tudtam jelentkezni Maz, sajnálom, de segítened kell.Marha nagy slamasztikába kerültem.
-          Értem, szóval 4 hónapig leszarod azt, hogy mi van állítólagos legjobb barátoddal és nem veszed fel a telefont, halálra aggódja magát Vettelestül, mindenestül, de amikor a Ms.-nek valami baja van a barátja azonnal ugorjon? Azt várhatod! – mi történt a barátságunkkal? Vagyis mi történt Masonnel?
-          Maz, kérlek hall… - nem tudtam már végigmondani, amit akartam, mert rám nyomta a telefont. Kérem vissza a régi életem. Jack, miért kellett mindent elrontanod? Kitől kérjek segítséget? Ki hallgatna meg? Hogy tudnék innen elmenekülni? Valahonnan kéne pénzt szereznem, akkor legalább el tudnék egy időre menekülni. De mégis hogy?
A következő pillanatban valami eszeveszett mód szédülni kezdtem, kapkodtam a levegőt, mint egy őrült, mégsem éreztem azt, hogy oxigén jutna a testembe. A bőgés kerülgetett, aztán mindent egyre távolabbról érzékeltem. Hallottam még, ahogy a telefonom csörögni kezd, de nem tudtam rá reagálni a sötétség magával ragadott.

                                 ef   

Pí. Pí. Pí. Mi ez a hang? Hol vagyok? Miért fáj ilyen ordenáré módon a fejem?   Pí. Pí. Pí.
-          Clarissa sajnálom.  Tudnom kellett volna, hogy tényleg nagy a gáz. Sajnálom. Azt hittem jó poén lesz. – Tűnj már el. Pí. Pí. Pí. Ezért bíztam az emberekben. Vicc mi? A humorérzéked a sarokban hagytad? Tűnj már el. Amíg el nem tűnsz, úgysem fogom kinyitni a szemem.
-          Uram, kérem, lejárt a látogatási idő! – Köszönöm.
-          Clarissa, most el kell mennem, de holnap visszajövök! – Nem kell visszajönnöd. El kell addigra tűnnöm, megszökni, el innen. Nem akarok többet vele találkozni. Legalábbis most egyelőre nem.

ef

*Ismeretlen szemszög*



Vannak pillanatok, napok órák percek, évek, amiket az ember legszívesebben újra és újra és újra végig csinálna és vannak olyanok, amiket egyszerűen csak átugrana. Az utóbbi időben inkább a második variáció volt jellemző az életemre. Nem tudom és egy ideje már nem is tudtam kontrollálni magam, mintha valami átvette volna felettem az irányítást. Az a baleset mindent megváltoztatott. Valamit mélyen bennem. Lizit is tönkretettem, pedig valaha a bátyám, ő és én voltunk az álomtrió. Legszívesebben a képébe ordítanám, hogy meneküljön el a kibaszott picsába innen, hogy mondjon el mindent Aaronnak, vagy bárkinek, bármi jobb lenne, csak ne terrorizálná többé őt a bennem élő gonosz. Most épp nyugodt. Lehetnek szabad gondolataim, de ha megpróbálnék cselekedni, azonnal akcióba lendülne. Úgy van.Mégis valahogy segítenem kell Lizin. MEG NE PRÓBÁLD!NEM NYOMHATSZ EL ÉRTED? NÉLKÜLEM SEMMI VAGY! NEM LEHETSZ NÁLAM ERŐSEBB. GYENGE VAGY!